Március 15-e határon túl és innen…

Szerényen, de emelt fővel

A tavaszi télben, vasárnap verőfényes napsütés mellett tartották meg Kúlán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megemlékezési műsorát, amely a helyi Szent György katolikus templomban kezdődött ünnepi istentisztelet bemutatásával, amelyet Juhász György esperes plébános celebrált.

A megemlékezés és a koszorúzás a helyi katolikus temetőben felállított emlékszobornál folytatódott, ahol a Népkör MMK Dalárda kórusa a Kossuth Lajos azt üzente című dallal nyitotta meg a megemlékezést, majd Valka Károly, a VMSZ tanácsának elnöke, az MNT tagja és a kúlai Népkör MMK alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

– Felvetődik a kérdés, hogy mi lehet nekünk, kúlai magyaroknak e pillanatban a legfontosabb ha nem az, hogy a fiatalságnak kiharcoljuk a megérdemelt helyet társadalmunkban. Ez az egyetlen útja annak, hogy büszkén vállalva magyarságukat úgy tudjanak szülőföldjükön élni, hogy ez semmilyen hátrányos megkülönböztetéssel ne járjon. Többek között elhangzott az is, hogy lehetőségük van arra, hogy az óvodától az egyetemi oktatásig segítsük a magyar diákok szülőföldön való tanulását. A március 15-i forradalmunk vívmánya pedig éppen az, hogy elveinket büszkén vállaljuk és megtartsuk, mert csak így tiszteleghetünk méltó módon őseink, az 1848-as hősök előtt – hangsúlyozta Valka Károly. A Petőfi brigád Általános Iskola tanulói Cvetanović Márta felkészítésében a Nemzeti Dalt adták elő. A megemlékezés és tisztelet virágait a VMSZ, az MNT, a VMSZ helyi szervezete és a kúlai Népkör MMK nevében annak jelenlevő képviselői helyezték el az emlékműnél, majd a kúlai református temetőben folytatta az ünneplő tömeg a szabadságharcra való megemlékezést.

Forrás: Magyar Szó Online


 Megemlékezések március idusán

Fotó: kiszo

Kárpátalja számos településén a kedvezőtlen időjárás ellenére is fejet hajtottak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 165. évfordulója alkalmából.

Az összefogás jegyében

Beregszászban tartotta központi ünnepségét az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ).  A kedvezőtlen időjárás ellenére sok százan eljöttek. Igaz, ezúttal nem Petőfi Sándor szobránál, hanem a művészeti iskolában került sor a megemlékezésre.

Gajdos István parlamenti képviselő, az UMDSZ elnöke ünnepi beszédében a nyelvtörvény végrehajtásának szükségességét hangsúlyozta, és ismételten kiemelte a magyarság összefogásának fontosságát mind Kárpátalja, mind a Kárpát-medence viszonylatában.

Az esemény résztvevőit köszöntötte Gurmai Zita, a Magyar Szocialista Párt Európa Parlamenti képviselője, Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Babják Zoltán, Beregszász első alpolgármestere. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ünnepi üdvözletét dr. Nagy Ignác, a beregszászi külképviselet vezető konzulja olvasta fel. Az esemény fényét emelte Csobolya József, a Magyar Operaház művészének előadása.

Három iskola, egy nemzet

Ungváron járt a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola csoportja. Az anyaországi fiatalok a Dayka Gábor Középiskolában vendégeskedtek. Az Ungvári Drugeth Gimnázium tanulóihoz hasonlóan verses-dalos összeállítással tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hősei előtt. A daykások színdarabot adtak elő, s fellépett az iskola kórusa és tánccsoportja is.

A tanintézményben ezt követően kezdetét vette a 16., ez alkalommal nemzetközi Nemzeti dal-mondó verseny. A 29 résztvevőt a három tanintézmény delegálta. Az első helyen Teretsényi Dániel (Székesfehérvár) végzett. A zsűri döntése értelmében Bodnár Csengének (Drugeth Gimnázium) a második, Sólyom Lilinek (Székesfehérvár) a harmadik hely jutott. Bíró István (Dayka Gábor Középiskola) különdíjban részesült.

„Hungarus” szlavisztika

Az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karán is méltatták az évfordulót. A hallgatók színes műsorral kedveskedtek a megjelenteknek. Köszöntőt Horváth Katalin, a Magyar Filológiai Tanszék docense és Spenik Sándor, a magyar kar dékánja mondott. Utóbbi nyitotta meg Molnár Zsolt Magyarlakta települések címerei, Matl Péter Rege a csodaszarvasról, illetve Klisza János Kárpátalja az építész szemével című kiállításokat.

Ünnepeltek a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Ungvári Fiókintézetének magyar–angol szakos hallgatói is. A rendezvényt Gortvay Erzsébet tanszékvezető nyitotta meg. Mint megjegyezte, mióta Ungváron Petőfi Sándor tiszteletére szobrot állítottak, minden év március 15-én együtt emlékezik a magyarság. Ljudmila Neszuh, a fiókintézet vezetője arra biztatta a hallgatókat, hogy a későbbiekben se feledkezzenek meg hagyományaikról. Nos, ebben példát mutatott Krón Melinda magyar nyelv és irodalom szakos tanár, aki énektudását csillogtatta meg. Nagy Alexandra, Krón Sándor,  Szamay Szidónia 3. évfolyamos hallgatók Petőfi-verseket adtak elő, Krón Sándor felidézte a 12 pontot. A Nemzeti dalt Masika Éva szavalta el.

Forradalmi hangulatban

A hagyományokhoz híven ismét vérbeli forradalmi hangulatúra sikeredett március 15-e Técsőn, s ezt a hófúvás sem tudta megakadályozni. A koszorúzás után a Hollósy Simon Középiskola dísztermében került sor az ünnepi műsorra. Ambrus Pál igazgató köszöntőjét az alpolgármester, Mészáros Tibor beszéde követte, melyben a 48-as hősök példamutató bátorságát emelte ki, majd verses/zenés/táncos összeállítás következett a técsői tanulók és a Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium diákjainak előadásában. A műsort a Rácz István plébános által vezetett Glória együttes lélekemelő dalai zárták. Emlékezetesek maradnak László Károly tiszteletes  szavai: „A márciusi forradalmi eszméket éltetjük akkor is, amikor a tanár a magyar szó szeretetére buzdítja diákját, amikor az édesanya az első édes magyar szóra tanítja a kisgyermeket.”

Forrás: Kárpáti Igaz Szó


HAZAFI 2013

Magyarnak lenni kúl
Mi jut eszünkbe 2013-ban március 15-ről? Mit gondolnak az erdélyi magyar művészek 2013-ban a hazáról, a hazafiasságról? Lehet-e még egyáltalán hazafinak lenni? Fiatal erdélyi művészeket és civileket kérdeztünk.

Vannak-e még márciusi ifjak? Mi jut eszünkbe 2013-ban március 15-ről? Jelentenek-e még valamit Petőfi szavai 2013-ban az erdélyi magyar fiataloknak? Mit gondolnak az erdélyi magyar művészek 2013-ban a hazáról, a hazafiasságról? Lehet-e még egyáltalán hazafinak lenni? Ezekre a kérdésekre kereste a választ szerkesztőségünk. Fiatal erdélyi magyarokat, művészeket és civileket kérdeztünk. A cikk létrejöttét az RMDSZ kezdeményezte.

Antal Géza – 21 éves, egyetemista
Székelyként nem tudtam elképzelni soha, miért sírnak, hogy olyan rossz nekünk magyarnak lenni Romániában. Én hús-vér románt 18 éves koromig nem is láttam, csak rendőrt, de az külön kategória. Kolozsváron találkoztam először románnal és jöttem rá, hogy ők is emberek, de még mindig nem értettem, hol nehéz nekem magyarnak lenni Romániában. Az első kampány, a második kampány, majd több szórványban végzett munka ébresztett rá, hogy bizony van, akinek nehéz magyarnak maradni! Mit jelent ma számomra a hazafiság? Megtalálni a módját, hogy a szórvány ne vesszen el! Ne olvadjon be Temes, Máramaros, Arad, Hunyad és még sorolhatnám a megyéket, a románságba! Biztosítani az ottani fiataloknak a magyar érvényesülési útvonalat, ne kelljen a könnyebb románságot választani! Ma hazafinak lenni azt jelenti, hogy küzdünk azért, hogy megmaradjunk nyelvünkben. Mi, akik tömbmagyarságban élünk, kötelesek vagyunk mindent megtenni azért, hogy segítsük őket a magyarság megőrzésében! Véleményem szerint ezt jelenti ma, ezt kellene jelentse a hazafiság!

Kürti István – 27 éves, filmkészítő, operatőr
A hazafiság olyan, mint egy köztéri szobor: télen, rossz időben letakarják, és ez feltűnik nekünk, majd az első márciusi felmelegedéskor kitakarják, de ilyenkor sietve elhaladunk mellette és nem nézegetjük, mert az megszokott.

Éder Enikő – 33 éves, színész, temesvári Csiky Gergely Színház és Aradi Kamaraszínház
Nem tudom, erdélyi magyar vagyok-e. Erdélyi magyar HAZAFI pláne nem tudom, vagyok-e. Megemlékezek, mint minden évben, mert kötelékeim vannak. Lehet, hogy csak ezért? Nem tudhatom. Köt édesanyám, akitől énekelni tanultam, és megszeretni a verseket, köt édesapám, aki sulykolta belém történelmünket, kevés sikerrel – nem miatta, miattam. Későnek érzem rájönni, hogy mit jelent Damjanich házában lakni, ami kuriózum, és minden március 15-én és október 6-án koszorúznak (HA mégis koszorúznak, mindig várom türelmetlenül, de nem tudom megmagyarázni, miért is?) a saját házam falain. Turisták jönnek, csapattal, és koszorúznak. HA koszorúznak. HA jönnek. Tavaly úgy gondoltam, ha mégsem koszorúznának, én megteszem, a saját házam falain. Vettem koszorút, és kitettem. Ünnepeltem, egyedül. Magamban, magunkban. Jöttek, néztek, láttak, de nem koszorúztak. Turisták voltak, átutaztak. Csak láttam az ablakból, hogy vannak. Vannak, és bólintanak jólesően, hogy van koszorú, tehát jó helyen járnak, fontos helyen. Rosszul esett, hogy csak átutaznak. Talán ha behívtam volna őket, talán ha lett volna erőm a titkot elmondani, hogy én, egyedül én koszorúztam, magamnak, magunknak. A háznak, a házért, apámért, anyámért, magamért, magunkért, amiért még őrizzük ezt a házat, nagyon nehezen, meg amiért még őrizzük magunkat, magamat.

Nem tudom, miért őrizem magamat, itt. Miért fontos nekem, ha van koszorú, akárha én teszem ki egyedül, akkor is. Nem tudom, miért fontos nekem látni azokat, akik átutazóban megállnak egy percre az utcában. De fontos. Nem akarok enélkül élni! Minden napomon teszek ezért, ebben a házban akár, és nem karom ezt az érzést a mai politika miatt így vagy úgy alakítani. Nem értem a mai politikát! Nem akarom érteni! Nem akarok zászlós nagymagyar lenni! De fogadni szeretnék minden turistát, átutazót egy kávéra, és beszélgessünk. Ha akar, koszorúzunk, ha nem, NEM!

Én maradok. Nem tudom, meddig. Folyamatosan azt érzem, hogy hülye vagyok. De maradok valameddig, és várom a turistákat, akik nem csak elsétálnak, hanem becsengetnek. Nem biztos, hogy tudok majd válaszolni minden kérdésre. DE. Isten hozott!! Ne kérdezzetek, kérlek! Inkább meséljetek! Ha nem tudtok mesélni, akkor is gyertek!

Kovács Zsolt – 21 éves, egyetemista
Erdélyi magyarnak, hazafinak lenni… Az jut eszembe, hogy folyamatosan részrehajló és álláspontfoglaló kell legyél. Nem tudsz Erdélyben magyar lenni anélkül, hogy ne egy termékként érezd magad. Mindenképp meg akarnak venni a politikai pártok, és ha te csak egy átlag erdélyi magyar akarsz lenni, aki politikai nézetétől függetlenül valahol tiltakozik vagy fejti ki a jogait, beskatulyáznak, ha nem, akkor gyávaként vagy rosszabb esetben a magyarság ellenségeként kezelnek. Erdélyi fiatalként különlegesnek érzem magam. Abban rejlik a különlegességem, hogy egy olyan közösség része vagyok, amelynek van egy megrendíthetetlen célja: békében, egységben együtt élni a Kárpát-medencében. Nem autonómiáról van itt szó, nem zászlós történetről. Ezek csak a népbutítására kreált áltörténetek, hogy elvonják a polgárok figyelmét a nagyobb problémákról. Az én hazafiasságom mércéje az, hogy mennyire tudom magam ellátni azokkal az információkkal, amelyek által elérem céljaimat, vagy/és a magyar közösség céljait. És szerintem ezt az utat nem a tüntetések által kell bejárni, hanem céltudatos munka és hosszútávú, reális, kivitelezhető tervezés által, amelyet képesek vagyunk véghezvinni. Itt már nem az ágyúk hangja dönt, de mégis ez pezsdíti fel az emberek vérét. Az én hazafiasságom, úgy érzem, egyelőre vegyes érzelmi és értelmi alapokon fekszik. Nem szabad engedni, hogy az érzelmi fölülmúlja a másikat, mert az csak ostobasághoz vezet. Amikor azt érzem, hogy a kezemben van a gyeplő, és annyit tanultam, amennyi által tudom, hogy merre kell mozgassam, meg fogom tenni. Addig csak figyelem, hogy merre gurul a szekér.

Fekete Réka – 34 éves, kulturális referens, rendezőasszisztens
Március 15. Három nap múlva Enikő születésnapja. Nem akarok több háborút. Aradon mi szervezzük az ünnepi műsort. Rohanás. Behajtási engedélyek. Parkolási kérelem. És a parkoló mégis mindig foglalt. Kérdezik, hogy mit is ünneplünk mi valójában. Mondom, hogy a lehetőséget. A barátságot. Az élést egymás mellett. Azt, ami mégis megadatott. A helyet ünnepeljük, ahol. Most. A mát. Akkor is, ha esik. És kevesen lesznek. A színházban sokan. Megrendeltem 1500 pogácsát. És bort. Tőle. Akit szeretek. Aradi március.

Forrás: Transindex.ro


Ahogy mi ünnepeltünk:

Forrás: polce.hu

Vélemény, hozzászólás?