Január havának első napja nem csupán a kalendáriumi év kezdete. Azt mi, magyarok egyébként is egyedi módon ünnepeljük, hiszen a visszaszámlálás után nemzeti imánk, a Himnusz éneklése jelzi, beköszöntött az új esztendő. Azért is különösen kedves számunkra, ekkor látta meg a napvilágot Petőfi Sándor.
Ma már akár az újrakezdés dátumaként is tekinthetünk rá. Lehet hinni a szakrális dolgokban, lehet tagadni azok jelentőségét, tény: valahol éppen az időszámításunk utáni második ezredfordulón kezdődött. Ezer évvel a keresztény magyar állam megalapítása után, 2000. január 1-jén a Szent Korona immár nem múzeumi tárgyként, hanem a magyar Országgyűlésben egyfajta ősi iránytűként, a nemzet egységének hirdetőjeként és megtestesítőjeként tekinthető meg.
És 2002. január 1-jén életbe lépett az úgynevezett státustörvény.
És 2011. január 1-jétől igényelni lehet a magyar állampolgárságot.
Persze, mi, magyarok, nemegyszer tapasztalhattuk azt a történelem, különösen a XX. század folyamán, hogy éppen nekünk nem szabad azt, amit másoknak igen. Az élet nagy tanítómestere által kirótt próbák itt, Kárpátalján sem voltak kisebbek, mint a Kárpát-medence más tájain – elég annyit mondanom: malenykij robot… –, csak lehet, hogy némelyek tovább tartanak.
Mi csak úgy vehetünk részt ebben a magyar összeborulásban, ha nem látszunk ki a tömegből. A csíkszeredai székellyel ellentétben mi nem kiálthatjuk bele a világba, hogy igen, ahogy minden ősöm, én is magyar állampolgár akarok lenni. Nekünk ma nem adatik meg annak az örömteli érzésnek a megélése, hogy boldog-szabadon lobogtassuk a magyar útlevelet.
Mi csak csendben lehetünk állampolgárként is magyarok.
Léleknyomorító egy próba.
Vagy mondhatom azt is: továbbra is lélekpróbáló idők járnak.
De így is új idők. S eme új idők új dalai a csendben is megfogalmazódhatnak a szívekben. Némán is büszkén kiálthat az ember, amikor visszakapja ősi jussát. Mert bár lehet, hogy errefelé tovább tartanak a történelmi próbák, lehet, hogy ez a kisebbségi lét továbbra is gerinchajlító vagy akár -roppantó erővel próbál ránk nehezedni, de …
… de a magyar állampolgárság mégiscsak lelki nyugalmat, tartást adhat. A szentkoronás útlevél a zakózsebbe rejtve is derűt és optimizmust sugározhat. Hozzájárulhat ahhoz is, hogy mindenki bátrabban vívja az életben a maga egyéni kis mérkőzéseit, de ahhoz is, hogy egy csapatban végre mind többen vonulhatunk ki a pályára.
S amíg a haza hazahív, ez a nagy történelmi meccs nincs lefutva.
Forás: KISZO