Amama most meg avval unalmaskodik a faternak, hogy szeretne felruccanni Pestre, amíg még nem késő.
– Mi ütött beléd, Tematild? – csodálkoza atata. – Miért kellene nekünk sürgősen kirándulni az anyaországba?
– Azért, Tegyula, mert hamarosan életbe lép a hároméves Orbán-terv, és akkor megnézhetjük magunkat. Hallom, hogy minden téren szigorítanak, megszűnnek a különféle kedvezmények, drágább lesz a villamosjegy, a gyógyszerek, az élelmiszer. Hogy fogom én megvenni a kedvenc sajtomat?
– Matild! Honnan szeded ezeket a marhaságokat?! A most kibontott kormánycsomagban szó sincs megszigorításokról, mert ezt a szót Orbánék nem használják. Hanem csupán jól átgondolt takarékossági intézkedések vannak benne, melyekkel felvirágoztatják az országot, és amelyeket már alig vártak a lelkes szavazók, akik a Fideszre voksoltak. Ezért kell alaposan meghúzni a nadrágszíjat, például emelni az adókat, kurtítani a munkanélküli segélyt, megszigorítani a nyugdíjba vonulást, felülvizsgálni a hétszázezer rokkantnyugdíjas esetét, és aki nem elég rokkant, azt visszairányítani a termelésbe, vagy közmunkára fogni. Mert a fideszesek kormányzása alatt nem lesz lazsálás!
– Én csak egyet nem értek – kontráza a Zacsek. – Ha már ennyire takarékoskodnak és szigorítják az adózást, akkor miért jártak jobban a milliomosok? Hogy lehet az, hogy a csóró melósok keresete csökken az új adórendszerrel, a gazdagoké pedig, beleértve a miniszterelnököt is, emelkedik?
– Hja, Zacsek, ők irányítanak, ők a húzóerő a kapitalizmusban, ha nem tudná. És ha ők előrehúzzák az országot, akkor majd a többiek fizetése is emelkedik. Ha előbb nem, akkor 2014-ben, amikorra Viktor a gyarapodást ígérte.
– Ha csak éhen nem halnak addig – makacskoda a Zacsek. – De arra azért kíváncsi lennék, hogy hol akarják elhelyezni azt a rengeteg állítólagos csaló rokkantat, ha a makkegészséges munkanélküliek se tudnak elhelyezkedni? Mint az én unokaöcsém Szegeden, aki már hazafelé készül.
Jézus sétál a Váci utcán. Köré gyűlnek az emberek, ámuldoznak a csodatevésein.
Jézus odalép a vakhoz, ráteszi a kezét a vak szemeire, mire az rögtön látni kezd. Odalép a sükethez, ráteszi a kezét a süket füleire, rögtön hallani kezd. Jézus odalép egy mankóval bicegő férfihoz, mire az rémülten hátrál:
– Hozzám ne nyúlj, rokkantnyugdíjas vagyok!
Ámde nálunk nem a rokkantakat, hanem a minisztereket irányítják vissza a termelésbe. A Cvetkovics kormányos kijelentette, hogy neki húsz miniszter untig elég, a többinek le is út, fel is út. De főleg a kritizáló Dinkics Mlagyannak.
– Biztosan a szegény Draskovics Vucsenak is felmondanak – sóhajta amama.
– Miért menesztenék eme megújhódós vezért, Tematild, aki még csak nem is miniszter, hanem csak koalíciós partner?
– Azért, mert ő is mindenkit kritizál. A Vuk Jeremics állítólag illúziókra költekezik, a Cvetkovics pedig nem vette fel portásnak az obnovás Ante Hannibált.
– Matild, ne beszélj szamárságot! A Hannibál nem obnovás, hanem történelmi alak. A Hannibal ante portas azt jelenti, hogy veszély fenyeget, vagyis a Vucse arra célzott, hogy az ellenzéki Tómó a kapuk előtt várja a kormány bukását. És azt is mondta, hogy akárhová nyúlsz, mindenfelé lopókat találsz, a pénzt pedig a kormány Koszovó visszaszerzésének illúziójára költi.
– Ha már a Cvetkovics is takarékoskodásra adta a fejét, akkor csodálom, hogy nem eme ifjonc világutazónál, a Jeremicsnél kezdte a felmondásokat – csóválá fejét a Zacsek. – Olvasom, hogy a sátoros Kadhafit is megpróbálta rábeszélni, hogy ne ismerje el Koszovót, de a ravasz beduin utána a pristinai vezetőket is fogadta.
– Nemhogy a mi magyarjaink közül küldtek volna el valakit Kadhafiékhoz – szóla amama.
– Hogy kerülnek ide a magyar káderek, Tematild? – csodálkoza atata.
– Úgy, hogy hallottam, hogy eme sivatagi vezér felesége egy mosztári magyar hölgy, lánykori nevén Farkas Szófia. Hátha a mi politikusainknak ezért lenne egy kis protekciójuk.
– Először is a Szófia, aki azóta Szafiára arabosította a nevét, horvát nemzetiségű, és legfeljebb a dédnagyapja lehetett magyar a monarchia idejében. Másodszor pedig egy feleségnek az araboknál nagyjából annyi a beleszólása a nagypolitikába, mint itthon a mi pártjainknak a koszovói kérdésbe.
Jaés a Dinkics Mlagyan sértődötten veszi át a felmentéséről szóló végzést Cvetkovics kormányfőtől.
– Slušaj, Mirkó, azt azért elvártam volna tőletek, hogy három évi miniszterkedésem után legalább egy ajánlólevelet adjatok!
– Rendben, megkapod – mondja Cvetkovics.
Másnap megérkezik az ajánlólevél, melyben ez áll: „Mlagyan Dinkics három évig dolgozott nálunk, és amikor befejezte a munkát, nagyon elégedettek voltunk”.
PISTIKE, lazsáló portás és makkegészséges rokkant
Forrás: MagyarSzó.com