Sajnos, mi nebulók is aggódva tekintünk a küzdelmes ősz elé, nemcsak a Zorbánviktor! Mert nekünk is kezdődik a vészhelyzet, akárcsak a neki lelkesen tapsoló magyar adófizető polgároknak. Csak nekünk a sulicsöngő meg a matekdolgozat okozza a vészhelyzetet, nem az euróválság, mint a zanyáéknál.
És ha nem kötjük fel a lenge magyart, akkor úgy rácseszünk, mint a sárga kandúr! Ahogy atata szokta mondogatni, de kicsit másképpen, ha megszállja az ihlet. Vagyis mint a nemtörődöm görög kisdiákok, akiket most az uniós nagybácsi tanít az egyszeregyre.
-Nem győzök csodálkozni eme sikeres fideszes kormányzáson – jegyzé a Zacsek. –Nyolc éve ígérgetik a választóiknak, hogy egy-kettő rendet fognak csinálni az országban, amint megválasztják őket. Hogy csökken majd a bűnözés, fellendül a gazdaság, megszűnik a munkanélküliség, épül a tejjel-mézzel folyó magyar Kánaán. Erre mi történik egy évvel a győzelmük után? Pont a fordítottja annak, amit ígértek. Ráadásul a Viktor most még küzdelmesebb napokat jósol a szegény híveinek.
-Szégyellje magát, Zacsek! – inté őt atata. -Maga tele van rosszindulattal, mint az ocsmány, hazafiatlan ellenzékiek, akik nem átallják bírálni a bátor fideszkormányt. Hallhatta a kormányszóvivőtől, hogy a bajokat nem ők okozzák, hanem azok mind egy szálig a korábbi kormány baklövéseinek a következményei. Amiket most az euróválság még tovább súlyosbít. Egyrészt. Másrészt, azt is tudnia kell, hogy minden politikus sötétebbre festi a problémákat, hogy azután eldicsekedhesse, hogy ő milyen sikeresen leküzdötte őket!
-Nekem egy politikus ne festegessen, mint egy piktor, hanem ismerje be a hibákat, amiket elkövetett! – kontráza a makacs Zacsek zomzéd. –És főleg ne próbáljon mindent az elődökre kenni.
-Ne is emlegesse a piktorokat, zomzéd, mert olyan elegem van belőlük, mint magának a politikusokból – szóla amama.
-Mi baja eme derék iparosokkal, zomzédasszony?
-Az a bajom velük, hogy egyikük úgy megvágott, hogy teljesen felborult a családi büdzsénk. Csak egy sima plafonmeszelésre hívtam, de rábeszélt, hogy tegyünk rá rabichálót, attól olyan lesz, mint az új.
-És talán nem lett szép az a mennyezet? – érdeklőde a Zacsek?
-Az szép lett, csak a parketta ment tönkre. Mind beletaposta a festéket meg a ragasztót. Ráadásul annyiba került, hogy abból eltölthettünk volna egy kellemes hétvégét egy magyar fürdőhelyen. Ahol még jól meg is masszíroztak volna!
A Zacsek unkoaöccse egy új masszázsszalonról áradozik.
-Képzeld, milyen remek dolog! Csak egy telefon, és autóval jönnek érted, étellel-itallal kínálnak, néhány óra múlva újra hazaszállítanak, és még száz eurót is kapsz.
-Ilyen is van a mai világban? Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen! Te már voltál ott?
-Én még nem, de a nővérem már kétszer is.
A Vuk Jeremicsnek nem a masszázsszalonban, hanem az elnöki kabinetben mosták meg a fejét.
-Ha engem úgy leteremtettek volna a nagy nyilvánosság előtt, mint eme ifjonc külügyest, biztosan azonnal lemondanék szégyenemben – jegyzé a Zacsek. –Jól megkapta a főnökétől, hogy egy kormánytag nem vagdalózik felelőtlenül. És nem mond olyanokat, hogy akinek Jadranka Koszor horvát kormányfő a barátja, annak nincs szüksége ellenségre. Csak azt nem értem, hogy ennyi melléfogás után miért nem váltják le Jeremicset?
-Hja, Zacsek, neki is megvan a szerepe. Például az, hogy jól odamondogasson a horvátoknak, aztán jön a bölcs és előrelátó Borisz elnök, és elsimítja az ügyet. De hogy ne lógjon ki a lóláb, előbb a Koszornak is, meg a Jeremicsnek is kioszt egy-két pofont.
-Gondolom, hogy a bájos Anja, Szerbia szépe is megkapja a magáét a szigorú elnöktől – okoskoda amama.
-Hogy jön az államfő a szépségkirálynőhöz, Tematild? – csodálkoza atata. –Ugyan miért bántaná őt?
-Nem olvasol újságot, Tegyula? Anjácska főbenjáró bűnt követett el: a Sao Paulóban tartott világszépségversenyen együtt fényképeszkedett Koszovó szépével, Aferditával. Le is szedték róla a keresztvizet a belgádi újságok! Hogy szabad egy szerb lánynak egy szeparatista albán csajjal közösen pózolni? Ki tudja, lehet, hogy a Thaci a nagybátyja.
Jaés egy büszke belgrádi patrióta betér a cukrászdába, és így szól a felszolgálóhoz:
-Szlusaj, te büdös siptár! Hozzál nekem két diós baklavát!
A megszólított lenyeli a sértést, és megpróbálja megnevelni a kuncsaftot.
-Nem szép ez tőled, testvér, gondolj csak bele, hogy éreznéd magad a helyemben? Próbáld ki, állj ide a pult mögé.
Helyet cserélnek, az albán rendeli a baklavát. Mire a szerb:
-Sajnálom, de büdös siptárokat nem szolgálunk ki.
PISTIKE, áradozó masszőr és nemtörődöm piktor